Közönséges boróka

Juniperus communis L.

Örökzöld nyitvatermő, kétlaki cserje vagy fa. Nyíres fenyvesekben, alföldi nyáras borókásokban fordul elő. A termésnek vizelethajtó, vesekőképződést gátló, görcsoldó, fertőtlenítő és emésztésjavító; az illóolajnak bőrvörösítő és antimikrobiális hatása ismert.

Népi nevek: gyalogfenyő, borókafenyő, borsika
Angol: Common Juniper
Német: Wacholder

Tömegesen előforduló és a természetes állomány veszélyeztetése nélkül gyüjthető
Háziszerként történő fogyasztása és alkalmazása biztonságos
Alkalmazása egyes esetekben korlátozott
Drogja(i) a hazai és a fontosabb európai gyógyszerkönyvekben hivatalos(ak)

Hatások

vizelethajtó
fertőtlenítő
bőrvörösítő
vértisztító/salaktalanító

Panaszok, betegségek

húgyúti bántalmak
reumás bántalmak
izületi bántalmak
izomfájdalmak

Felhasznált részek

illóolaj (aetheroleum)
termés, mag (fructus, semen)

Leírás és előfordulás

Örökzöld nyitvatermő, kétlaki cserje vagy fa. Nyíres fenyvesekben, hegyi cserjés legelőkön gyakori, a Duna-Tisza közi homoki nyáras borókásokban tömeges. Magassága természetes állományban 1-6 m. Kérge eleinte sima, vörösesbarna, később szürkésbarna, repedezett, pikkelyesen vagy rostosan leváló. Hajtása 3 élű, zöld, később barnásvörös. Ár alakú levelei merevek és szúrósak, hármas örvökben állnak, 1-2 cm hosszúak. Egyivarú virágaik jelentéktelenek, ősszel a levélörvök hónaljában egyesével jelennek meg. Borsó nagyságú, gömbölyded tobozbogyói két év alatt fejlődnek ki, éretten kékes hamvasak, feketék, édeskés ízűek, gyantaillatúak.

Felhasznált részek, drogok

A tobozbogyó (Juniperi pseudofructus), a belőle előállított illóolaj (Juniperi aetheroleum), valamint a hajtásvég (Juniperi herba, Juniperi summitas), ritkábban a kéregtől megszabadított ágak (Juniperi lignum).

Főbb hatóanyagok

Illóolaj (terpinén-4-ol fő alkotórésszel), cserzőanyagok és flavonoidok.

Főbb hatások

A termésnek vizelethajtó, vesekőképződést gátló, görcsoldó, fertőtlenítő és emésztésjavító; az illóolajnak bőrvörösítő (helyi vérbőséget előidéző) és antimikrobiális.

Felhasználás

Terméseit vizelethajtó, húgyúti fertőtlenítő, reuma kezelését kiegészítő és emésztésjavító teakeverékekhez adják; illóolaja gyakori alkotórésze a reumás panaszok és zárt sérülések (ficam, zúzódás, rándulás stb.) okozta fájdalmakat enyhítő kenőcsöknek, masszázs- és fürdőolajoknak, illetve légúti fertőzések esetén ajánlott inhalálószereknek. Az illóolaj fontos összetevője kozmetikai készítményeknek (pl. fürdőkészítményeknek) és parfümök illatanyagaként is felhasználják.

Ajánlott napi adag

3-9 g termés, 3-6 ml tinktúra (1:5, 45% etanol), illetve ezekkel egyenértékű kivonat; illóolajból 150-300 mg.

Nemkívánt hatások, ellenjavallatok, figyelmeztetések

Akut- és krónikus vesegyulladás, valamint csökkent vesefunkció esetén ellenjavallt. Potenciális vesekárosító hatásuk miatt a drogok használata orvossal történő konzultáció nélkül legfeljebb 4 héten keresztül ajánlott. Az illóolaj méh simaizomzatát stimuláló hatása miatt várandosoknál nem ajánlott az alkalmazása.

Előfordulás gyógyszerkönyvben

Tobozbogyó [Ph. Hg.VIII. - 01/2002:1532 (2004)], tobozbogyó illóolaj [Ph. Hg.VIII. - 01/2002:1832 (2004)].

Előfordulás növényértékelő monográfiában

E-monográfia (tobozbogyó - 1984), ESCOP - monográfia (tobozbogyó - 2003).

Előfordulás vénymintagyűjteményben

Gutta cholagoga, Species depurans (FoNo VII. - 2003).

Megjegyzések

Nem tévesztendő össze a nehézszagú borókával (Juniperus sabina L.), melynek több illóolaj-alkotórész miatt is korlátozott az alkalmazása. A termések fontos alkotórészei a húsokhoz használt fűszerkeverékeknek, emellett sörök és borok ízének kialakításában is szerepet kaphatnak. A borókatermésből készült kivonatoknak és párlatoknak, valamint az illóolajnak a likőriparban főként a gin gyártásánál van jelentőségük, de ízkiegészítőként keserű likőrök előállításánál is felhasználják azokat.