Közönséges ánizs

Pimpinella anisum L.

Egyéves, lágyszárú növény, melyet fűszerként is használunk. Termése hurutoldó, köptető, görcsoldó; az illóolaja antimikrobiális, nyákoldó hatású.

Népi nevek: ánis, bécsikömény
Angol: Anise
Német: Anis

Hazánkban termeszthető
Háziszerként történő fogyasztása és alkalmazása biztonságos
Alkalmazása egyes esetekben korlátozott
Drogja(i) a hazai és a fontosabb európai gyógyszerkönyvekben hivatalos(ak)
Gyerekbetegségek kezelésében használható

Hatások

görcsoldó
köptető
hurutoldó/nyákoldó
tejelválasztást fokozó
szélhajtó
antibakteriális
antifungalis

Panaszok, betegségek

bélpuffadás
bélgörcs
gyomorgörcs
székrekedés
légcsőgyulladás / hurut

Felhasznált részek

illóolaj (aetheroleum)
termés, mag (fructus, semen)

Leírás és előfordulás

Egyéves, lágyszárú növény. Főgyökere orsó alakú. Szára barázdált, felül elágazó, 20-70 cm magasra növő. Tőlevelei nyelesek, épek, levélrózsát alkotnak. A szár alsó levelei vesealakúak, mélyen fűrészesek, a középtájiak szárnyasak, 3-5 levélkével, a legfelsők szálasan hasogatottak. Összetett ernyőben álló, apró fehér virágai nyáron és ősszel nyílnak. Serteszőrökkel borított, 3-5 mm hosszú ikerkaszat termése tojásdad vagy enyhén körte alakú, szürkésbarna. Illata erős, aromás. A növény a Földközi-tenger keleti partvidékén, Kis-Ázsiában és Egyiptomban őshonos.

Felhasznált részek, drogok

A termés (Anisi fructus) és a belőle kinyert illóolaj (Anisi aetheroleum).

Főbb hatóanyagok

A termésben illóolaj (3-6%, transz-anetol fő alkotórésszel), kumarinok, flavonoidok és zsíros olaj.

Főbb hatások

A termésé hurutoldó, köptető, szélhajtó, görcsoldó, tejelválasztást fokozó; az illóolajé antimikrobiális, nyákoldó, görcsoldó és ösztrogén-hormonszerű.

Felhasználás

A terméseket gyógyteák, galenusi vagy gyári készítmények formájában köhögéssel járó légúti bántalmak, puffadással járó emésztési zavarok és görcsös székrekedés megszüntetésére, illetve húgyúti fertőzések kezelésére; az illóolajat szájápoló és emésztésjavító készítmények alkotórészeként, illetve menstruációs panaszok kezelésére ajánlott készítmények összetevőjeként. A kozmetikai iparban a közönséges ánizs illóolaját a csillagánizséhoz hasonlóan fog- és szájápoló szerek illatosítására, illetve ízesítésére használják.

Ajánlott napi adag

1,5-3 g, illóolajból 0,05-0,3 ml; külsőleg 5-10% illóolajat tartalmazó készítményekben alkalmazhatók.

Nemkívánt hatások, ellenjavallatok, figyelmeztetések

Az illóolaj belsőleges alkalmazása hormonszerű hatása miatt óvatosságot igényel, külsőleg pedig nem megfelelően higítva történő alkalmazás esetén allergiás tüneteket idézhet elő.

Előfordulás gyógyszerkönyvben

Termés [Ph. Hg.VIII. - 01/2002:0262 (2004)], termésből előállított illóolaj [Ph. Hg.VIII. - 01/2002:0804 (2004), 01/2005:0804 (2007)].

Előfordulás növényértékelő monográfiában

E-monográfia (termés - 1988), ESCOP - monográfia (termés - 2003), WHO - monográfia (termés, illóolaj - 2007).

Előfordulás vénymintagyűjteményben

Spiritus anisatus, Decoctum saponariae, Gutta expectorans, Infusum ipecacuanhae, Infusum ipecacuanhae pro parvulo, Species carminativa, Species carminativa pro infante, Species contra tussim, Species sedativa (FoNo VII. - 2003).

Megjegyzések

Az ánizs terméseit többnyire édes sütemények készítésénél használják, de leveseket és kenyereket is ízesítenek vele. A likőriparban a termésekből készült kivonatot és párlatot, valamint az illóolajat ánizs típusú likőrökhöz vezető ízként adják, de más jellegű italok ízkiegészítőjeként is felhasználják azokat.