Erdei fenyő

Pinus sylvestris L.

Nagytermetű örökzöld fa, melynek a Nyugat-Dunántúlon szép őshonos állományai vannak. Valamennyi drognak (rügyes hajtásvég, illóolaj, gyanta, terpentinolaj) köptető, fertőtlenítő és antimikrobiális hatása van. Pinus sylvestris - erdei fenyő

Népi nevek: borfenyő, répafenyő, vörösfenyő
Angol: Scots Pine
Német: Waldkiefer

Tömegesen előforduló és a természetes állomány veszélyeztetése nélkül gyüjthető
Háziszerként történő fogyasztása és alkalmazása biztonságos
Alkalmazása egyes esetekben korlátozott
Drogja(i) a hazai és a fontosabb európai gyógyszerkönyvekben hivatalos(ak)
Gyerekbetegségek kezelésében használható

Hatások

köptető
antibakteriális
gyulladáscsökkentő
bőrvörösítő

Panaszok, betegségek

influenza
hörgtágulat
légcsőgyulladás / hurut
orrmelléküreg-gyulladás
reumás bántalmak
izületi bántalmak

Felhasznált részek

hajtásvég (summitas, turiones)
illóolaj (aetheroleum)
levél (folium)
egyéb

Leírás és előfordulás

Nagytermetű örökzöld fa. A Nyugat-Dunántúlon szép őshonos állományai vannak. Magassága elérheti az 50 métert. Törzse egyenes, koronája ellaposodó. Kérge a törzs felső részén jellegzetes sárgásvörös, lemezekben hámló. Tűlevelei a rövid hajtásokon kettesével helyezkednek el, szürkés- vagy kékeszöldek, 4-7 cm hosszúak, merevek, hegyes csúcsúak. A porzós tobozok tömött füzérben állnak és csak rövid ideig maradnak a hajtásokon. A termős tobozok beporzáskor rózsásak, később szürkésbarnák, kúpos tojásdadok, lekonyulók, 2,5 -7 cm hosszúak. Termése toboz.

Felhasznált részek, drogok

A rügyes hajtásvég (Pini turiones), a tűlevélből előállított illóolaj (Pini silvestris aetheroleum), a fák törzsébe ejtett bemetszéseken kifolyó gyanta (Balsamum therebinthinae), illetve az abból vízgőzdesztillációval előállított terpentinolaj (Terebinthini aetheroleum).

Főbb hatóanyagok

A levelekben és ágvégekben illóolaj (alfa- és béta-pinén, valamint limonén főbb komponensekkel) és gyantaszerű anyagok.

Főbb hatások

Valamennyi drognak köptető, fertőtlenítő, antimikrobiális; az illóolajé ezek mellett gyulladáscsökkentő és bőrvörösítő is.

Felhasználás

Illóolaját légzőszervi megbetegedések (például influenzát, hörghurutot, homlok- és arcüreggyulladást) kezelésére használatos inhalálószerek és szaunaolajok, illetve reumás betegek panaszait enyhítő kenőcsök, bedörzsölőszerek hatóanyagaként, valamint kozmetikai készítmények (masszázs- és fürdőolajok, tusfürdők) alkotórészeként és parfümök illatalkotójaként; hajtásait és leveleit gyógyfürdők készítéséhez.

Ajánlott napi adag

Leveleiből kinyert illóolajból 150-230 mg.

Nemkívánt hatások, ellenjavallatok, figyelmeztetések

Az erdeifenyő illóolaj alkalmazásakor - főként a rosszul tárolt és oxidálódott olajoknál - a bőrön allergiás reakciók léphetnek fel.

Előfordulás gyógyszerkönyvben

Tűlevélből és ágvégekből vízgőzdesztillációval előállított illóolaj [Ph. Hg.VIII. - 07/2006:1842 (2007)].

Előfordulás növényértékelő monográfiában

E-monográfia (erdeifenyő hajtásvég -1986, 1990; erdeifenyő-, törpefenyő és tengerparti fenyő leveleiből- és hajtásvégeiből előállított illóolaj - 1985, 1990). Az említett fenyőfajok mellett a lucfenyő [Picea abies (L.) H.Karst] leveleiből és hajtásvégeiből előállított illóolajról (Piceae aetheroleum) és hatásairól is készült E-monográfia (1985, 1990), mely szerint a lucfenyő illóolaj főbb indikációi: a felső- az alsó légutak hurutos megbetegedése és mozgásszervi fájdalmak. Alkalmazása hörgőasztma és szamárköhögés esetén ellenjavallt.

Előfordulás vénymintagyűjteményben

Aetheroleum pro inhalatione, Gutta cholagoga, Unguentum cum aetheroleo pro parvulo (FoNo VII. - 2003).

Megjegyzések

Az erdei- és a törpefenyő (Pinus mugo Turra) mellett a lucfenyő [Picea abies (L.) Karst.], a közönséges jegenyefenyő (Abies alba L.) és a vörös fenyő (Larix decidua L.) hajtásait, leveleit is gyűjtik, mely növényi részekből illóolajat állítanak elő, és ezeket az olajokat kozmetikai, illetve aromaterápiás céllal is használják.