Orvosi zsálya

Salvia officinalis L.

A Földközi-tenger vidékén honos, nálunk jól termeszthető és házikertekbe is szívesen ültetett évelő félcserje. Leveleit és a levelekből előállított illóolajat egyaránt használják a fito- és az aromaterápiában.

Népi nevek: kerti zsálya
Angol: Garden Sage
Német: Echter Salbei

Hazánkban termeszthető
Alkalmazása egyes esetekben korlátozott
Drogja(i) a hazai és a fontosabb európai gyógyszerkönyvekben hivatalos(ak)
Gyerekbetegségek kezelésében használható

Hatások

köptető
köhögéscsillapító
hurutoldó/nyákoldó
izzadásgátló
gyulladáscsökkentő

Panaszok, betegségek

garatgyulladás
gégegyulladás
légcsőgyulladás / hurut
hörgtágulat
fogínygyulladás
fogágybetegség
reumás bántalmak
izületi bántalmak
gombás szájfertőzések
afta

Felhasznált részek

illóolaj (aetheroleum)
levél (folium)

Leírás és előfordulás

Évelő félcserje. Mélyre hatoló, erősen elágazó gyökere van. Magassága 50-80 cm. Az idősebb egyedek szára erőteljesebben elágazó és fás. A fiatalabb egyedeknél főként a szárak alsó része fásodó, a felsőbbek szürkészöldek, molyhosan szőrözöttek. A szárak négyélűek. Molyhosan szőrözött levelei a szárakon átellenesen helyezkednek el, 5-10 cm hosszúak, 1-3 cm szélesek, lándzsásak vagy hosszúkás-tojásdadok, élük aprón csipkés. A levelek erezete a levéllemezből kiemelkedő, hálózatos. A kétajkú virágok a hajtások felső harmadában örvösen helyezkednek el, pártájuk eléri a 2-3 cm-t, színük rendszerint ibolyáskék, ritkábban rózsaszín, esetleg fehér. Virágait csak a második évben hozza, a virágzás ideje június-július. Termése 2-3 mm hosszú makkocska. Őshazája a Földközi-tenger vidékén van. Az egész növény kellemes illatú.

Felhasznált részek, drogok

Elsősorban a levél (Salviae officinalis folium), a levelekből vízgőzdesztillációval előállított illóolaj (Salviae officinalis aetheroleum) és a levélből készített tinktúra (Salviae tinctura).

Főbb hatóanyagok

A levélben illóolaj (1-2,5%, alfa- és béta-tujon, borneol, cineol és kámfor főbb alkotórészekkel), cserzőanyagok, diterpén-keserűanyagok és flavonoidok.

Főbb hatások

A leggyakrabban használt leveleké és az illóolajé nyákoldó, köptető, köhögéscsillapító, antimikrobiális, antioxidáns, gyulladáscsökkentő, epehajtó, izzadáscsökkentő és tonizáló.

Felhasználás

A levél és az illóolaj fertőzéses és gyulladásos eredetű légúti- és szájüregi megbetegedések, reumás és izületi panaszok, illetve bőrgyulladások kezelésére gyógyteák, szájöblögetők, fogkrémek, gyógyfürdők, bedörzsölőszerek és egyéb készítmények alkotórészeként, valamint a bőséges verejtékezés és a pajzsmirigy fokozott működésének kiegészítő kezelésére szánt összetételekben.

Ajánlott napi adag

Levélből 4-6 g, illetve azzal egyenértékű kivonat; gargalizálásra alkalmanként 3 g levélből készült forrázat (150 ml vízzel), 5 g szeszes kivonat vagy 2-3 csepp illóolaj 150 ml vízhez adva.

Nemkívánt hatások, ellenjavallatok, figyelmeztetések

Az illóolaj és az alkoholos kivonatok belsőleges alkalmazása a magas tujontartalom miatt óvatosságot igényel, és a várandósság és a szoptatás ideje alatt ellenjavallt!

Előfordulás gyógyszerkönyvben

Levél [Ph. Hg.VIII. - 04/2002:1370 (2004)], levélből előállított tinktúra [Ph. Hg.VIII. - 04/2002:1889 (2004), 01/2005:1889 (2007)].

Előfordulás növényértékelő monográfiában

E-monográfia (levél - 1985,1990), ESCOP - monográfia (levél- 2003).

Megjegyzések

A levelekből készült kivonatot és párlatot a likőriparban a finomabb zamatú likőrök ízének kialakításánál használják fel. Illóolaja a növénylikőrök egyik ízanyaga.