Hegyi árnika

Arnica montana L.

Alhavasi réteken, legelőkön élő, hazánkban csak néhány helyen előforduló védett, évelő növény. Virágzatát és a belőle előállított tinktúrát, ritkábban a gyökerét használják fel az alábbi főbb hatásaik miatt: helyi vérbőséget növelő, sebgyógyító és gyulladáscsökkentő.

Népi nevek: kappanfű, galambbegylapu, olasz útifű
Angol: European Arnica
Német: Arnika

Hazánkban védett, gyűjteni tilos
Háziszerként történő fogyasztása és alkalmazása biztonságos
Alkalmazása egyes esetekben korlátozott
Drogja(i) a hazai és a fontosabb európai gyógyszerkönyvekben hivatalos(ak)
Gyerekbetegségek kezelésében használható

Hatások

kardiotonikus
sebgyógyító
gyulladáscsökkentő
fertőtlenítő
immunrendszerre ható
bőrvörösítő
antibakteriális

Panaszok, betegségek

izomfájdalmak
reumás bántalmak
ficam / rándulás / zúzódás
időskori szívgyengeség

Felhasznált részek

gyökértörzs, gyökér (rhizoma, radix)
levél (folium)
virág, virágzat (flos, anthodium)

Leírás és előfordulás

Évelő növény. Üde alhavasi réteken, legelőkön, szőrfűgyepekben él, hazánkban csupán néhány helyen fordul elő (de vannak, akik megkérdőjelezik a hazai előfordulását). Védett, eszmei értéke 10.000 Ft. Gyökértörzse 8-10 cm hosszú, 0,5 cm vastag, belőle tőlevélrózsát alkotó levelek fejlődnek, melyek hosszúkás-tojásdadok, 5-12 cm hosszúak, ép szélűek. Szára egyenes, 20-60 cm magas, kevéssé vagy egyáltalán nem ágazik el, barnászöld, mirigyes. A szárlevelek hasonlítanak a tőlevelekre, de azoknál rövidebbek és hosszúkásabbak, nyeletlenek, keresztben átellenesen állnak. A hajtások végén található fészekvirágzat(ok) átmérője 3-8 cm, színe sárga vagy narancssárga. Virágzási ideje július-augusztus.

Felhasznált részek, drogok

A virágzat (Arnicae flos ), a virágzatból előállított tinktúra (Arnicae tinctura) és a gyökér (Arnicae radix).

Főbb hatóanyagok

A virágzatban (virágokban) szeszkviterpén-laktonok (0,2-0,8%), flavonoidok, keserűanyagok és illóolaj.

Főbb hatások

A virágdrogokból készült kivonatoké helyi vérbőséget fokozó, gyulladáscsökkentő, sebgyógyító és fertőtlenítő.

Felhasználás

Vizes- és szeszes kivonatok, borogató- és bedörzsölőszerek, illetve kenőcsök formájában ütések, zúzódások és csonttörések következtében fellépő véraláfutások, ficamok, izomfájdalmak, valamint rovarcsípések helyén kialakult gyulladások kezelésére és bőrápoló kozmetikai készítmények hatóanyagaként.

Ajánlott napi adag

Külsőleg 5-25 térfogat %-os tinktúrával készült kenőcsök, krémek és gélek; valamint 2 g drogból 100 ml vízzel készült kivonat, vagy 3-10-szeresére higított tinktúra.

Nemkívánt hatások, ellenjavallatok, figyelmeztetések

Külsőleg biztonságos az előírásszerű használata (ez a tinktúra 10-szeres hígítását jelenti), de arra érzékeny egyéneknél a szeszkviterpénlakton-vegyületek allergiás reakciót válthatnak ki (például erős viszketéssel járó hólyagképződést) és sérült bőrön alkalmazva ödémás bőrgyulladások is jelentkezhetnek. A virágdrogok (virágzatok) belsőleg történő alkalmazása mérgezés veszélye miatt nem ajánlott.

Előfordulás gyógyszerkönyvben

Virág(zat) [Ph. Hg. VIII. - 01/2002:1391 (2004), 01/2005:1391 (2007), Ph. Eur. 6. - 1391 (2008)], virágból készült tinktúra [Ph. Hg. VIII. - 04/2005:1809 (2007)].

Előfordulás növényértékelő monográfiában

E-monográfia (virágzat -1984), ESCOP - monográfia (virágzat - 2003), WHO - monográfia (gyökér - 2007).

Megjegyzések

A védett hegyi árnika drogjaihoz hasonló értékű virágdrogja van a hazánkban jól termeszthető észak-amerikai árnikának [Arnica chamissonis Less. subsp. foliosa (Nutt.) Maguire]. A likőriparban a hegyi árnika virágokból készült igen értékes párlatot finom likőrökhöz adják, kivonatát pedig ízkiegészítőként alkalmazzák.